Búcsút inthetünk a borsólevesnek?
Magyarország az európai zöldborsóexport élvonalába tartozik, a klímaváltozás miatt azonban évről, évre egyre nehezebb elegendő mennyiségű, és minőségű zöldborsót termeszteni a feldolgozóipar számára
A klímaváltozás hatására Magyarország termeszthető növényeinek köre is folyamatosan változik. A változó időjárás miatt azonban most olyan közkedvelt zöldségnövény kerülhet veszélybe amelyből Európai Unió szinten élvonalban van a magyar termelés.
A hazai zöldségtermesztő területek mintegy 20 százalékát foglalja el, azaz a csemegekukorica után a legjelentősebb kertészeti kultúra. Franciaország, és Spanyolország mellett hazánk az egyik legnagyobb zöldborsó-termelő. A két kertészeti kultúra helyzetét tovább nehezíti, hogy a zöldborsó-termesztéssel szervesen összefügg a másodvetésű csemegekukorica termesztése is.
Világpiac, trendek, és a magyar zöldborsó
A világpiac legnagyobb borsó előállítója jelenleg Kína, ahol hatalmas területen termesztik a növényt, és a fagyasztott borsót exportálják jellemzően az Egyesült Államok piacaira. Érdekesség, hogy nem a kifejtett borsót, hanem a zsenge hüvelyestől szedett cukorborsót kínálják.
Az USA piaca pedig kifejezetten pozitívan reagált az új megoldásra. A közvélemény-kutatások szerint a hüvelyestül fogyasztott borsó után a vevők nem térnek vissza a klasszikus fejtett borsóhoz. Jelentős termelő még a világpiacon India, de Peru, Algéria, Marokkó, és Egyiptom is jelentős előállítónak számít.
A zöldborsó igényei
A zöldborsó az egyik legkorábban vethető kertészeti növény, már február végén, március elején vethető. Hőoptimuma alacsony már a 2-3 Celsius fokos talajban is csírázásnak indul. Az elmúlt években tapasztalt kora tavaszi ideiglenes felmelegedés, majd erőteljes visszahűlés viszont éppen nem kedvez a orsónak. A fejlődésnek indult növényeket a tavaszon visszatérő fagy könnyen megtizedelheti. A korai fajták esetében kifejezetten igaz hogy a meleg tavasz, és a hűvös nyár növénye. Az ehhez képest kialakuló elhúzódó hűvös tavasz, és a hirtelen berobbanó kánikula az egyébként kb. 30-35 napos zöldborsó szezont 20-25 napra rövidíti.
Vízigénye az átlagos mérséklet égövi klíma esetén az őszi, és téli csapadékból biztosított. Ez a trend is megdőlni látszik viszont a klímaváltozás miatt. Míg a század elején jobbára öntözés nélkül termeszthető volt, napjainkban a legtöbb zöldborsóállomány kiegészítő öntözést igényel. Az öntözés viszont növeli a fuzárium kialakulásának kockázatát amely a párás, nedves környezetben könnyen letarolhatja a borsóállományokat.
Zöldebb lesz-e a borsó jövője?
A klímaváltozás jelenlegi trendjei amennyiben nem sikerül gyökeres változtatásokat eszközölni, szinte biztosan ellehetetlenítik a hazai zöldborsó-ágazatot. A szakértők mintegy 30 százalék terméskiesést valószínűsítenek, amely a jelenleg is pengeélen táncoló zöldborsóágazatnak végzetes lenne. Különös tekintettel arra, hogy a csemegekukorica mellett a hazai konzervipar szinte teljesen a zöldborsó feldolgozásra épít.
A kulcs a vízellátás lehet a precíziós öntözés segítségével jelentős vízmennyiség takarítható mag, és a növényállomány a biológiai állapotának megfelelően öntözhető. Szükséges lehet a növénytársítás okszerűbb megvalósítása, és olyan cserjékkel társítani a vetést amelyek nedvesebb mikroklímát teremtenek, és képesek mérsékelni az intenzív vízveszteséget.
Szintén megoldás lehet a mulcsozás, és a csepegtetőszalagos öntözés az esőztető megoldások helyett. Mivel a fuzárium, és a lisztharmat megtelepedéséhez nedves környezet kell ezért a levelek nedvesítését kerülni kell miközben a gyökérzónában pótolni szükséges a vizet.
Tájfajták, ősi fajták, használatával szintén csökkenthetőek a kockázatok. Ilyen lehet a debreceni korai velőborsó, a rajnai törpe, vagy a debreceni sötétzöld. Homoktalajokon kísérletek folynak a tehénborsó használatára is.