Egy növény hat megnevezéssel, ez a köszméte

Képzeljük el, hogy találkozik hat gazdálkodó a kedvenc sörözőjükben, és az egyik büszkét, a másik egrest, a harmadik köszmétét, a negyedik pöszmétét, az ötödik piszkét, a hatodik pedig csipkeszőlőt termeszt. Valójában pedig ugyanazt a növényt, a ribes uva-crispa latin nevű cserjét nevelik. Az egres népszerű június végére beérő, a hűvösebb eurázsiai hegyvidékeken őshonos bogyós gyümölcs. Hazánkban nagyobb népszerűségre az 1875-ös filoxéravész idején tett, amikor is több szőlősgazda állt rá a termesztésére.

Írásos források említik, hogy a szentendrei szőlődombokat köszmétével telepítették be, ahonnan a gyümölcsöt szállították Németországba, és Angliába is. Vitamin tartalma említésre méltó, főleg az A, B1, és D vitamin fordul elő benne nagyobb mennyiségben. Antioxidánsokban, szerves savakban, ásványi anyagokban szintén gazdag.

Jellemőzi, fajtái

Viszonylag kisigényű növény, jól tűri a téli hideget, a félárnyékot is, ezért akár gyümölcsfák alá is telepíthető. A nyári kánikulát hosszú távon nem viseli jól a száraz aszályos időszakban intenzívebb levélhullást mutatnak a növények. Ha túl nagy a meleg, és a talaj viszonylag sekély termőrétegű célszerű mulccsal takarni a növények tövét. Az alacsony hőmérsékletet viszont könnyen átvészeli, mélynyugalmi állapotban még a tartós mínusz 10 Celsius fok sem okoz számára maradandó károsodásokat. Több színváltozata létezik, zöld, sárga, piros a leggyakoribb.

Talajok közül szinte minden hazai talajtípuson termeszthető, viszont leginkább a jó vízgazdálkodású, levegős, mély termőrétegű talajokat részesíti előnyben.

Vannak erős, és közepesen erős növekedésű fajtái. Legismertebb, nagyon erős növekedésű fajta a Pallagi óriás, a Zöld győztes, a Rokula, a Piros ízletes.

Termesztési körkép

Hazánkban a bogyós gyümölcsök termesztése meglehetősen kis arányú, és még ebből is a legkisebb szegmens a köszméte termesztése. Főképp a hajdúság térségében termesztik még ezt a gyümölcsöt. Jellemző az extrém kis birtokméret, legtöbben fél hektár alatti területeken végzik a gazdálkodást. Szintén elmondható, hogy nincs sem összefogott felvásárlás, vagy értékesítés. Az elsődleges cél az értékesítésben a hűtőházak, ahonnan főképpen Németországba jut az áru.

Ültetése

Ültetésre választhatóak a bokros, vagy a törzses oltványok is. Kertekbe a törzses jobban javasolt, mert kisebb helyen elfér, és könnyebben kezelhető alatta a talaj. Emellett a lisztharmatnak a magasan, levegős körülmények között levő korona jobban ellenáll, és eredményesebben megvédhető, mint a talajszinten levő bokoré. Az ültetés optimális időpontja ősz, a lombhullás után.

Egy egyedre kb.: másfél négyzetméter termőterületet kell számolni. Az ültető gödröt javasolt 40 x 40 centiméteresre kiásni, 60 centiméter mélyen. A gödör aljába terítsünk el egy réteg istállótrágyát, erre kerüljön egy vékony réteg föld, hogy a növény gyökerei ne érintkezzenek vele közvetlenül.

Ápolása

Lényeges, és nagy odafigyelést igénylő munkája a tavaszi metszés. A növény legjobb termést az egy, két vagy hároméves gallyakon hoz az ennél idősebbeket célszerű kimetszeni. A szellős koronaforma kialakítása betegségek elkerülése érdekében is fontos. A köszméte hajlamos tősarjakat hozni, ezeket is el kell távolítani.

A tősarjakat javasolt a talaj szintje alatt lemetszeni, ha csak a talajszinten kerülnek levágásra az még több sarjhajtás kialakulását eredményezi. A nem túl sűrű koronaszint miatt a gyomosodás a köszméteállományban jelentős lehet. A fácskák, különösen a fiatalok érzékenyek a tősérülésekre. Ha eladásra termelünk, és nem bio minősítésű termés a cél, a gyomszabályozást célszerűbb gyomirtóval megoldani, mint mechanikai eszközökkel.

Kulcskérdés lehet a tápanyagú tánpótlás is. A növénynek relatív magas a káliumigénye, ezért érdemes legalább nyáron két alkalommal kálium alapú tápoldattal kezelni. Az öntözést meghálálja, különösen árutermesztés esetén. Elmondható, hogy igen kevés az öntözött köszméteültetvény, pedig az nagyban elősegítené, hogy nagy szemű, egészséges bogyókat lehessen szüretelni.

Növényvédelme

Legfontosabb betegsége az amerikai lisztharmat (Podosphaera mors-uvae). Ez okozza a legnagyobb kártételt, különösen, ha a tünetek a termésen is jelentkeznek, ezzel eladhatatlanná téve az árut. A betegség nedves párás időben gyorsan terjed. A növény levelén termésén kezdetben porszerű, fehér, majd nemezes, sötétbarna bevonat képződik. Előfordulhat még az európai lisztharmat, vagy a mikoszferellás levélfoltosság, de ezek kártétele elhanyagolható az amerikai lisztharmathoz képest.

Rovarkártevők közül a nyerges, és a tarka szőlőmoly, valamint a köszmétearaszoló, és a köszméte levéldarázs okozhat gondokat, de a rovarok kártétele is inkább periodikus. Több kártevő a ribizli ültetvényekről települhet át, ezért a két növényt célszerű térben egymástól izolálni, és a növényvédelmi technológiákat összehangolni, hogy a közös kártevők ellen egymenetben védekezhessünk.

A Veteményes