A moníliás rothadás- avagy a múmiák átka
Mit hozhat a hétvégi eső?
A hét közepén leesett eső minden földművelő, gazdász, kertész számára nagy örömet jelent. A földnek már nagyon kellett a csapadék, az elvetett magok esetében már fennállt az esély, hogy nem kelnek ki abban a nagy szárazságban. Ha az előrejelzésnek hinni lehet, még a hétvégén is várható néhány milliméter. A várható esővel viszont jelentősen hűvösebb, szelesebb idő is érkezett. Ha gyümölcsfákkal foglalkozunk, akkor célszerű felkészülni egy pont ilyen körülmények közt fenyegető veszélyre. Az esős idő, különösen ilyenkor egy veszélyes gyümölcsbetegség, a moníliás rothadás kialakulását segíti elő. A betegség előidézője a Monilia laxa, és a Monilinia fructigena nevű gomba kórokozó. Míg az előbbi elsősorban ág, és virágelhalásokért felelős, addig az utóbbi főleg a gyümölcsrothadást okozhatja. Megtámadja az almát, körtét, cseresznyét, meggyet, kajszit, de akár a birsen, naspolyán, sőt, a mogyorón is megtalálhatjuk.
A fertőzésre legfogékonyabb fajták közé tartoznak a csonthéjas gyümölcsfák, mint például a kajszi, meggy, vagy a cseresznye. Egy kockázatos évben, csapadékben meglehetősen gazdag tavasz esetén akár az ország meggy , és cseresznyeállományának egésze fertőződhet. Ilyenkor mondták a régi gazdák, hogy „elvitte a köd a möggyet”. Ha találkoztunk már bármely gyümölcsön kialakuló nagy kiterjedésű, felpuhuló, körkörösen fehér gombatelepekkel átszőtt barnás foltokkal, akkor ismerjük a moníliás rothadás leggyakoribb tünetét.
Ezek a gyümölcsök fogyaszthatatlanok, összeaszott gyümölcsmúmiákká alakulnak át, és az ágakon maradnak. A betegség sok esetben a virágokban is kárt tesz, nagy arányban figyelhetők meg lankadó, barnuló virágok, illetve virágfürtök.Szélsőséges esetben az ágakat, a kérget is károsítja, felduzzadó, kirepedő sebeket alakíthat ki. A fertőzött helyeken gyakran indul be a mézgafolyás. A gallyak gyakran közvetlenül is fertőződnek, elsősorban valamilyen sérülés esetén. A sérült helyek fonnyadnak és elszáradnak. A termések rendszerint érés idején fertőződnek.
A monília támadása
A moníliás betegség tünete főképpen magán a gyümölcsön jelenik meg. Esetenként viszont okozhat nagyarányú virágpusztulást (különösen a Monilia laxa fertőzése esetén), vagy akár ágelhalást is. A fertőzés a tünetek megjelenésénél jóval hamarabb, már a virágzás idején is bejuthat a fák szöveteibe, méghozzá a virágok bibéjén keresztül. A betegséget okozó gombaspórák kitelelnek a fán maradt és összeszáradt gyümölcsmúmiákon, fertőzött ágrészeken, majd mikor a körülmények alkalmassá válnak, azaz a hőmérséklet lehűl, a páratartalom és a légmozgás megnő, újra fertőzni kezdenek.
A legnagyobb kockázatot az jelenti, ha a hőmérséklet tartósan 12-16 Celsius fok körül marad, a reggeli, és az esti órákban köd képződik, majd talajmenti fagyok alakulnak ki a hajnali órákban. Az ilyen időjárás a virágokat legyengíti, viszont a múmiákon kitelelt gombafonalak új életre kapnak, és megkezdik a spórák ontását a levegőbe. A spórákat a légmozgás, vagy a csapadékvíz a virágok bibéire juttatja. A gombafonal a bibéken keresztül jut a növény szervezetébe.
A monília kórokozója sebparazita gomba, ezért a virágzáson kívül számítanunk kell a fertőzésre még abban az esetben, ha erős mechanikai sérülések érik a gyümölcsöst, például jégverés, vagy valamilyen kártevő inváziószerű megjelenése esetén. Ha ez együtt jár a hűvös, esős, ködös időjárással, szinte biztosan támadásba lendül a monília. Ilyenkor akár direkt a termést is megtámadja a bőrszövet sebein át.
A monília elleni védekezés
A védekezés legjobb eszköze a megelőzés. A terméstünetek kialakulásakor már nem sokat lehet tenni. A fertőzött ágrészeket is egyedül a lemetszéssel tudjuk kezelni. Az ágak fertőződésének megelőzésére legjobb a bőséges lemosó permetezés tavasz elején, kontakt réztartalmú szerekkel. A monília ellen virágzásban védekezzünk, célszerű egy kezelést beiktatni a fák tömeges virágzásakor, illetve a sziromhullás végén is egyet. A kezeléseket célszerű felszívódó hatóanyagokkal végezni, így a kipermetezett növényvédőszert az eső, a köd nem tudja már felhígítani, és lemosni a fákról. A felszívódó szerek közül tebukonazol, penkonazol, vagy tiofonát-metil hatóanyag-tartalmúakat célszerű választani.
Mivel a monília ellen virágzásban kell védekezni, ezért kiemelten fontos a méhkímélő technológiák használata. Arra viszont mindenképpen figyeljünk, hogy olyan szert válasszunk, mely nem veszélyes a méhekre. Tovább növelhetjük a méhek biztonságát, ha a permetezést a délutáni órákban kezdjük meg, amikor már kevésbé járják a növényeket. A monília elleni technológiát nem szabad összekapcsolni rovarkártevő elleni védekezéssel, a permetszerbe semmilyen rovarölő szer nem kerülhet a beporzók védelme érdekében. Más gombabetegségek ellen viszont, mint a trafinás levélfodrosodás, vagy a varasodás kórokozóival szemben ugyanakkor jó hatást érnek el a monília elleni szerek.