A paradicsom meghódítása
Talán a legnépszerűbb nyári zöldségünk a paradicsom ((Solanum lycopersicum L.). Ez a burgonyafélék közé tartozó növény őshazájából, Dél, és Közép Amerikából került Európába a spanyol felfedezők, majd angol kereskedőhajók közvetítésével. Napjainkra az USA Kalifornia állama, Görögország, Spanyolország, Törökország, Kína és Brazília a legnagyobb paradicsomtermesztők.
Hazánkba a 18. században került ez a sokoldalú növény, kezdetben díszcélokkal, majd az 1800-as évek közepétől étkezési célokkal kezdték termeszteni a Duna mentén, Hajdúságban valamint Dél-Magyarországon Szentes, Szeged térségében.
Környezeti igényei
A paradicsom az igényesebb kertészeti növények közé tartozik. Szubtrópusi területekről származik. Először arra következtettek a tudósok, hogy a paradicsom Peru szülötte, ahol a nemzetség nyolc faja ma is vadon terem az Andok hegységben. Valóban bebizonyosodott, hogy származásának géncentruma Ecuador, Peru és észak Chile tenger menti területeire tehető, de termesztésbe vétele Mexikóban kezdődött meg a források szerint.
Leginkább a talajra igényes, kimondottan jó szerkezetű, laza, jó vízelvezető képességű talajokban érzi magát jól, semleges ph mellett. Fényigényes, ezért olyan helyekre célszerű telepíteni, ahol legalább napi 8 órában éri a nap. A fényszegény környezetre elhúzódó, vagy elakadó éréssel, és rossz terméskötődéssel reagál.
Másik lényeges dolog a víz. Öntözés nélkül a sikeres paradicsomtermesztés igen nehezen valósítható meg. A nyár közepi időszak a leginkább kritikus a növények számára. Ilyenkor három naponta célszerű öntözni az állományt, majd később nyár végén, ősz elején elégséges heti egy öntözést beiktatni. Természetesen a mindenkori időjárási körülményeket is figyelembe kell venni. Az öntözés legjobb ha csepegtető rendszerrel valósul meg mivel a lombozatot érő víz a gombás betegségek megtelepedéséhez vezet. A helytelenül öntözött, nem kellően szellős állományban hamar felüti a fejét az alternáriás betegség, vagy a fitoftóra.
Tápanyagigény
A paradicsom a tápanyag-igényesebb kerti zöldségek egyike. Erős gyökérzete révén a talaj tápanyag készletét jól hasznosítja. Képes a nehezen felvehető tápelemek megkeresésére és felvételére is. A tenyészidő kezdetén a foszfort veszi fel legnagyobb arányban, majd a terméskötödés után, és a termésnövekedés idején a nitrogén felvétele ugrik meg. A kálium a jobb termésérésért, a betegségekkel szembeni ellenállásért, illetve a jobb termésszerkezetért felelős.
A tápanyagigény kielégíthető szerves, vagy műtrágyával egyaránt. Egy tonna termés kineveléséhez 2,4 kg nitrogén, 1 kg foszfor, 4,5 kg kálium, 1,7 kg kalcium és 0,8 kg magnézium szükséges közepes tápanyag-ellátottságú, középkötött talajokon. Ha szerves trágya kijuttatás történik, annak tápanyagtartalmát le lehet vonni a kijuttatni tervezett műtrágya hatóanyag mennyiségéből. Indító- és fejtrágyázásokra is szükség van ahhoz, hogy a paradicsomnak minden fontos tápelemet biztosítani tudjunk a tenyészidőszak során.
Fajtái, típusai
A legfontosabb megkülönböztető tényező a növekedés. Léteznek determinált növekedésű, fél determinált, és folytonnövő fajták. A folytonnövő fajták virágzatai közt 3 ízköz látható. Növekedésük a vegetációs időszak alatta folyamatos, a termésérés is folyamatos, így a nyár közepétől ősz végéig szedhetőek a friss paradicsomok. Hátránya, hogy egy-egy növény akár az 5 méteres magasságot is elérheti, így mindenképpen támrendszer szükséges melléjük. Ismert folytonnövő fajta például a Lugas F1, Tomosa F1, vagy a San Marzano paradicsom.
A determinált fajták, avagy más néven bokorparadicsomok egy , a fajtára jellemző magasságot érnek el. Szántóföldi körülmények közé javasoltak mivel az állomány egységes méretű lesz igy könnyebbé válik a kezelése.
A determinált fajták jellemzően egyszerre érnek, így a szedési munkák, és az értékesítés is rövidebb idő alatt elvégezhető. A folytonnövő fajták esetében elnyújtott termésérésre, és folyamatos szedésre kell számítani.
Védelem, ápolás
A paradicsom védelme elég komplex feladat mivel februártól októberig küzdeni kell a kártevők, és betegségek ellen. A xantomonaszos betegség, a fitoftóra, az alternáriás betegség vagy a szeptóriás foltosság mind fenyegetik a növényeket a palántaneveléstől egészen a betakarításig.
Már a fajtaválasztás során célszerű a dohánymozaik- vírusnak, és a gyökérgubacs-fonálférgeknek ellenálló fajtákat választani. Semmiképp ne kerüljön a paradicsom önmaga után, vagy olyan területre ahol előtte burgonya, vagy padlizsán volt. A telepítés előtt célszerű a talajlakó kártevők, mint a cserebogár pajorok, illetve a pattanóbogár lárvák azaz drótférgek számát is fölmérni.
A kártevők elleni, állományban történő védekezésben május elejétől, a 4-6 leveles fenológiától kezdődően a virágzáson át a bogyónövekedésig folyamatosan szükséges. A levéltetvek betelepülésének időpontját és intenzitását nyomon követhetjük sárga ragacsos felületű színcsapdával is, melyeket karóra erősítve a növényállomány magasságával egy szintbe hozunk, majd hetente ellenőrizzük a csapda fogását. A levelesedő növényeken hamar megjelenhetnek a burgonyabogár lárvák.
A fiatal növényekre egészen a betakarításig veszélyesek a bagolylepkefélék hernyói, különös tekintettel a gyapottok- bagolylepkére. A forró nyári napokon a színkabócák megjelenésére kell számítani, ezek pedig potenciálisan magukban hordozzák, és terjesztik a különféle vírusokat, mint amilyen a fitoplazmás betegség. A különböző gombabetegségek kitartóképletei, az egyes rovarkárevők telelő alakjai kiválóan fennmaradnak , ezért a letermett növények maradványait, a beteg, vagy sérült terméseket mind célszerű eltávolítani, vagy a talajba forgatni.
www.vetemenyem.hu
www.vetemenyem-gazdabolt.hu