Éhes növények

Éhes növények

A nyár eleje az az időszak, amikor a már kint fejlődő növények felhasználták a talajból felvehető, és a kiültetéssel egymenetben kiadott tápanyagok nagy részét. A kora tavaszi vetésű növények közül több már a mag, és termésérlelés szakaszában van, amikor különösen igénylik a tápanyagokat. A palántázott, vagy helyre vetett nyári növények mint a paradicsom, paprika, uborka, káposztafélék pedig a zöld részeket, szárat, leveleket fejlesztik, erősítik, felkészülnek a virágzásra, a terméskötésre. A csökkenő tápanyagmennyiséget a vegetációs időben mindenképpen pótolni ajánlott, mivel a növények hamar hiánytüneteket kezdhetnek produkálni.

Ez megnyilvánulhat a levelek, a szár elszíneződésében, virágzatelhullásban, vagy a már kialakult termések elszórásában is. Fontos, hogy ismerjük, és felismerjük a hiánytüneteket, és kezeljük őket idejében, ugyanis ha megkapják a szükséges tápanyagokat, és mikroelemeket, gyorsan helyrejönnek. Különösen veszélyes, ha a hiánytüneteket betegségekkel, vagy kártevők jelenlétével azonosítva gombaölő, vagy rovarölő szerekhez nyúlunk, mivel egyrészt fölöslegesen fogunk növényvédőszert kijuttatni, másrészt jelentősen terheljük a környezetet, és több hasznos élő szervezetet is veszélyeztethetünk.

A német báró, és a gabona

Justus von Liebig  német kutató, vegyész, a mezőgazdasági kémia, mint tudományág alapítója volt az elsők között, aki a növények elemi szintű tápanyagigényével, és tápanyagfelvételével foglalkozott, megkülönböztetve az olyan makro, mezo, és mikorelemeket, amelyek feltétlenül szükségesek a növényi szervezetek egészséges fejlődéséhez. Mindemellett leírta azokat a jelenségeket, amelyek egyes elemek hiánya esetén fellépnek a növényi szervezetben.

Eredményeit sokan sokféleképpen méltatták vagy bírálták, de gyakorlatilag az ő munkássága fektette le a műtrágyázás alapjait. Az általa felismert Liebing féle minimumtörvény pedig azt taglalja, hogy a növények a legkisebb mértékben jelenlévő tápelem arányában tudják a többi jelenlévő tápelemet is hasznosítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hiába áll rendelkezésre elég nitrogén, ha például foszforból, káliumból hiány van a talajban, a növények hiánytüneteket fognak produkálni, és nem fognak egészségesen fejlődni. Természetesen ezzel együtt jár az is, ha csak egyféle tápelemet kapnak, és ezzel egyoldalúan feldúsul valamely tápelem jelenléte, akkor pont emiatt nem tudnak hozzájutni más ugyan úgy fontos elemekhez.

Mit esznek a növényeink?

Nagyon lebontva a növényeknek 17 féle tápelemre van szüksége. Hogy tovább színesedjen a kép, ezekre különböző arányban, különböző időszakokban, más-más mennyiségben van szükség. Vannak kifejezetten nitrogénigényes, káliumigényes növények, sőt egy-egy fajnak a különböző életszakaszokban is más-más tápelemekre van jobban szüksége.

A tápelemeket makro, mezo, és mikro elemekre osztjuk:

  • A Makrotápelemek a Nitrogén(N), Foszfor(P), Kálium(K), valamit a Szén(C),Oxigén(O) és a Hidrogén(H).
  • A Mezovagy másodlagos tápelemek a Kalcium(Ca), Magnézium(Mg), és a Kén(S).
  • A Mikrotápelemek vagy más néven nyomelemek a Vas(Fe), Cink(Zn), Mangán(Mn),Bór(B), Réz(Cu), Klór(Cl), Molibdén(Mo), és a Nikkel(Ni).

Mi hiányzik?

A hiánybetegségek elég markánsan megjelennek, különösen a növények levelei mutatják meg hamar, hogy itt valamit nem kap meg a szervezet. Viszont ezek az elemek viszonylag gyorsan pótolhatóak is, tehát ha az állomány célzott kezelést kap, viszonylag gyorsan tud regenerálódni.

Veszélyes lehet még az, ha a hiánytünetet valamilyen gomba, vagy rovar kártételének betudva az állomány azonnal növényvédő szert kap. Ez nemcsak a talajt, és a természeti környezetet, de a növényeket is stresszeli, tovább növelve a komoly állománykárosodás kockázatát.

Nitrogénhiány

A nitrogén elsősorban a gyökérzet, és a zöld részek, az úgynevezett vegetatív szervek, mint szár, levelek egészséges fejlődéséhez szükséges. Hiánya esetén a növény visszamaradott növekedést mutat, a levelek sárgulnak, merevvé válnak. Az egész növény ránézésre sárgás, világoszöldes képet mutat. Hiánytünete mindig az idősebb, alsó leveleken jelentkezik először.

A levéllemezek egyöntetűen halványodnak, majd sárgulnak. Nincs különbség a leveleken belül a levélerek, a levélszél és az erek közötti terület színében.  A satnyult, gyenge gyökérzet miatt a tápanyagok felvétele is nehézkessé válik. Nitrogénre minden haszonnövényünknek szüksége van.

Foszforhiány

A foszfor rendkívül fontos szerepet játszik a fotoszintézisben, a gyökér- képződésben, a légzésben és az alapvető biológiai folyamatokban. A foszfor megtalálható a magtermésekben lévő tartalék tápanyagban, döntő fontosságú a termésképzésben, kihat a termés mennyiségére és a minőségére. Hiánya esetén a levelek előbb mereven felállók lesznek, vöröses lilás színt vesznek föl. A növény fejlődése lelassul, a szára vékony marad, a virágzás később kezdődik, a levelek mérete és mennyisége elmarad a normálistól. A legfoszforigényesebb kultúrák a hagyma, a saláta, a kukorica.

Káliumhiány

Sok növény van, amely káliumból nagyobb mennyiséget igényel, például a zöldbab, a paradicsom, a sárgarépa. Az optimális káliumellátás fokozza a növények tűrőképességét, a színanyagok képződését, növeli a termés cukor, fehérje, és vitamintartalmát is.

Kedvező kálium ellátású termés tovább marad friss, és jobban ellenáll a külső hatásoknak. Hiánya esetén a tünetek csak később jelentkeznek, főképp az idősebb leveleken. A levélszélekről, vagy a levélcsúcstól induló sárgás elszíneződés az érközökben, majd a levéllemez széle felől kialakuló barnás elhalások jellemzik.

Kalciumhiány

A kalcium hiányával a növények levelei torzulnak, aprók, deformáltak lesznek. A kalcium a növényi sejtfal egyik alkotója, opimális kalciumellátottság felel a termés szerkezéért, hiánya esetén barnuló, felpuhuló terméshús alakul ki.

A leveleken legmarkánsabb tünet az érközökben jelentkező barnás színű, száraz elhalások, barna foltok, melyek a levélszélről vagy a levélcsúcsról indulnak, majd később az egész levéllemezen összefolynak. A fiatalabb levelek a fonák felé kanalasodnak. A tenyésztőcsúcs elhal, mely száraz időben papír szárazzá válik, esős időben pedig inkább nyálkásan elrothad.

Magnéziumhiány

Kertészeti művelésben kimondottan fontos a magnézium kijuttatás. A kertészeti kultúrák arányaiban sokkal nagyobb magnézium mennyiséget igényelnek, mint a szántóföldi növények, és elsősorban a levélbe épül be, mely nem kerül visszaforgatásra, mint a szántóföldi kultúrák esetében.

A hiánytünet elsősorban a leveleken jelentkezik a levél széle, vagy csúcsa irányából a levélerek közé befutó sárga elszíneződések jellemzik. Az elszíneződés sohasen világos, vagy piszkossárga mindig élénk sárga.

Kénhiány

A kén a hatodik legfontosabb tápelem a növények számára. A szerves trágyázás visszaszorulása okozza főképpen hogy a talajok kénhiányossá váltak. A műtrágyázás során földúsuló nitrogén, foszfor pedig tovább nehezíti a kén felvételét a növényeknek. Vannak kifejezetten kénigényes növények, a zöldségfélék közül a keresztesvirágúakat és a hagymaféléket sorolják ide, a szántóföldi növények közül a lucernát, a káposztarepcét és a dohányt. A kénhiányos növény igen hasonlít a nitrogénhiányosra.

A növény levelei sárgulnak, valamint az egész növény sárgás árnyalatot vesz fel, ugyanakkor a kén esetében mindig a fiatalabb leveleken kezdődik a sárgulás. A kénhiányos növények a normálnál alacsonyabbak, és ha a hiány korai fejlődési szakaszra jut, satnyán fejlődnek.

Vashiány

A mikroelemek közül a vashiány produkálja a legmarkánsabb tüneteket,és ez orvosolható a legnehezebben. Kisebb hiány esetén a növény legfiatalabb levelei sárgászöldre kivilágosodnak. A hiányfokozódásával az érközi mezők cítrom-vagy narancssárgára színeződnek. A legfiatalabb leveleken jelentkezik először sárgásfehér csíkozottsággal, majd szinte a levél sárgásfehérré, vagy teljesen fehérré válik.

Cinkhiány

A cink a bórhoz hasonlóan fontos mikroelem, főként a pollenek megtermékenyítő képességéért, és a sikeres terméskötődésért felel. Kimondottan cink igényes kultúrák a kukorica, bab, szója, komló, len, szőlő, a gyógynövények közül a ricinus, továbbá a citrusfélék legtöbb képviselője.

Hiánya esetén a szimptómákat viszonylag nehéz pontosan beazonosítani, de általánosságban levéldeformációk, aprólevelűség, és a levelek érközeiben kialakuló elszíneződő foltok jellemzik a cinkhiányos növényt.

Bórhiány

A bór szükséges a cink mellett legnagyobb mértékben az egészséges pollenfejlődésért, a pollenek életképességéért. Alapvető szerepe van más tápelemek felvételében, szabályozza a merisztémasejtek differenciálódását, elősegíti azok megnyúlását. Fontos feladatot lát el a sejtfalak finomszerkezetének kialakulásában. Hiánya sok esetben okozója a  rossz termékenyülésnek, a termésképzés elmaradásának.

A bórhiányos növény vízfelhasználása rosszabb, nehezebben áll ellen a szárazságnak. A bórhiány tünete lehet a legfiatalabb levelekenelszíneződés, illetve elhalás kialakulása, továbbá gátolt a gyökérképződés. A bór hiányában szenvedők gyorsabban lankadnak, korábban mutatják a vízhiány tüneteit, mint az egészséges növények.

A hiányok okai

A különféle tápelemek hiányának több oka lehet. Részben okozhatja hogy az adott tápelem nincs jelen a talajban. Előfordulhat hogy a talajadottságok, vagy a környezeti körülmények miatt nem jutnak hozzá a növényeink, például a túl kevés, vagy túl sok víz jelenléte, a túl kötött talaj, vagy a levegőtlenség, a rossz szerkezet is okozhatja hogy az állomány nem tudja fölvenni a szükséges elemeket. Megint más ok lehet egyes elemek túlzott kijuttatása, például a nitrogén, foszfor túltrágyázás sok esetben megnehezíti a mezoelemek mint a kalcium fölvételét.

Következő cikkünkben a hiánybetegségek megelőzéséről, és kezeléséről fogunk beszámolni.

www.vetemenyem.hu
www.vetemenyem-gazdabolt.hu