Miattuk nem lesz diós bejgli Karácsonyra!
Kedvelt őszi csemege, és a sütőipar egyik alapvető kelléke a dió. Cikkünkből megtudhatod hogyan kell termeszteni, és milyen jellemző betegségei, kártevői lehetnek, ennek a közkedvelt gyümölcsfának.
A dió (Juglans regia) termése kedvelt őszi csemege, energiagazdag olajos mag, az édesipar, a cukrászatok gyakran használt alapanyagainak egyike. A jól kifejlett, nagy törzsátmérővel rendelkező fák a bútoripar keresett nyersanyagai, tehát egy ültetvény még a felszámolás esetén is jelentős hasznot hoz. Kedvező tulajdonságai miatt sokan termesztik, akár kiskerti, akár ültetvényes körülmények között.
A hazai diótermés 2018-as felmérések alapján mintegy 7130 hektáron valósul meg éves szinten 8-10 ezer tonna között mozog, a legelterjedtebb fajták a Milotai 10-es valamint az Alsószentiváni 117. A fák mintegy 10-12 méter magasra megnőhetnek, illetve nagy, kiterjedt lombkoronát fejlesztenek, ezért általában 9 x 10, vagy 10 x 10 –es tárállásra célszerű diófát telepíteni. A kísérletek szerint egyes amerikai, vagy francia fajtáknál intenzívebb művelés valósulhat meg, ezért ott a kisebb térállás is megengedhető, viszont nagyobb munkaigénnyel is kell számítani.
A dió igényei
Az extenzív diótermesztés egyik nagy előnye, hogy viszonylag kis növényvédelmi költséget kell ráfordítani. Ha kedvező a termőhely, és a növény a talajból elegendő nitrogénhez, káliumhoz, és kalciumhoz jut, viszonylag jó kondíciót ér el, amely valamilyen szinten védi a kártevőkről. A hazai átlag csapadékmennyiség többé-kevésbé kielégítő a diótermesztéshez, öntözés nélkül is.
Viszont az elmúlt évek szélsőséges időjárása, az aszály, és szárazodás egyre nagyobb kockázata ezt kezdi egyre jobban átírni. A hosszú aszályos időszakok sokat tudnak rontani a diófák általános kondícióján. A felmelegedés hatásai miatt bevándorló új, főleg mediterrán kártevők megjelenése és tömeges elszaporodása szintén szükségessé teszi a diófa növényvédelmének újragondolását is.
A dió betegségei
A diót szerencsére viszonylag kevés gombás betegség támadja, a jelentősebbek közül kettő emelhető ki, a vörösszemölcsös ágelhalás, és a gnomóniás levél-és termésfoltosság.
Mindkét betegséget gomba okozza, melynek spórái a kéreg repedéseken, fagysérüléseken, kezeletlen vágási felületeken támadnak. Mindkét betegség ellen jó megoldás a réz-kaptán-mankoceb hatóanyagokkal történő lemosó permetezés, illetve kezelés.
A dió kártevői
A diófának körülbelül 50 potenciális kártevőjét ismerjük, de gazdasági károkat szerencsére csak néhány faj tud okozni. A gubacsatkafélék, mint a dió nemezes gubacsatka, vagy a dió szemölcsös gubacsatka a leveleket károsítja.
A réz-kén hatóanyagú, vagy neem-olajos lemosó permetezés, amelyet a gombabetegségek elleni is javasolt használni, egy menetben gyéríti a gubacsatkaféléket is. Tavasszal az erdők mellett számítani lehet a kis téliaraszoló (Operophtera brumata) kártételére is.
Többet tudhatsz meg a Kis téli araszolóról az alábbi linken.
Ez már egy komolyabb ellenfél, mivel a rajzás után tömegesen kelő hernyók nagy lobmennyiséget képesek lerágni, és a levélcsomókon szövedéket hoznak létre, tovább sanyargatva a növényeket. A jó hír, hogy az atkák elleni nem olajos, rezes kezelés jó eséllyel az araszoló hernyókat is gyéríti. Bio termesztésben Bacillus thuringiensis tartalmú szerekkel lehet védekezni a kelő hernyók ellen. Csak erős fertőzöttség esetén célszerű acetampirid, vagy deltametrin hatóanyagokkal védekezni. A végére hagytuk viszont az újonnan betelepülő legjelentősebb kártevőt, az Amerikából behurcolt, Európában a mediterránum térségéből északra terjedő nyugati dióburok-fúrólegyet (Rhagoletis completa)
Nyugati dióburok-fúrólégy (Rhagoletis completa)
A végére hagytuk az igazi nehézfiút. A faj a diótermesztők legnagyobb ellenségévé lépett elő az elmúlt néhány évben. Jelenlétét hazánkban 2012-ben fedezték fel, eredeti hazája Új-Mexikó, és Közép-Nyugat Amerika térsége. Úgynevezett invazív kárevők közé tartozik, az áruszálltás során került Európába, ahol tökéletesen alkalmazkodott a környezeti feltételekhez, és az állomány robbanásszerű növekedést érhet el. A Nébih zárlati károsítóként tarja számon.
A faj kárképe nagyon jellegzetes. A diót még zöld állapotban támadja, a zöld burkon előbb csak egy halvány barnás tűszúrásszerű bemélyedés látható. A barnás folt kiterjed, feketedik, és felpuhul, a dió állaga nyálkás, puha, kézzel szétkenhető fekete képletté változik. A károsított dió a legtöbb esetben idő előtt lehull a fáról. Az érés időszakában károsított diónál a szétmálló burok alatt a csonthéj is erősen feketedett, károsodott lehet.
A kártevő külső jellemzőiben hasonlít a fúrólegyek közé tartozó fajok, mint például a cseresznyelégy vagy a földközi-tengeri gyümölcslégy megjelenéséhez. A kifejlett egyedek szárnyfesztávolsága 8–10 mm, barna alapszínű, feje sárga, tora sötét, egy sárga félkör alakú folttal a pajzsocskán. A légy lárvái piszkosfehérek, kifejletten 6 mm hosszúságúak.
A kifejlett egyedek júliustól szeptemberig végéig rajzanak, ami sárga lapos csapdázással jól nyomon követhető. Az elhúzódó rajzás miatt a lárvakelés augusztus, és október vége között is elhúzódik. A lehullott károsított termésből a lárvák bebábozódni a talajba vonulnak, majd a következő évben kelnek ki az imágók. Évente egy nemzedék károsít.
A védekezés ellene viszonylag nehéz, a rajzó imágók ellen célszerű irányítani, illetve a rajzáscsúcs után hét nappal a tojásrakás idejére. Fontos agrotechnikai megoldás a lehullott, károsított dió gyűjtése, és megsemmisítése, még október végén, november első felében. Természetes ellensége, vagy kijuttatható ragadozó, vagy parazita szervezet még nem ismert. Deltamethrin, acetamiprid,tiakloprid hatóanyagú szerekkel gyéríthető.
www.vetemenyem.hu
www.vetemenyem-gazdabolt.hu