Nem beszélnek zöldségeket…A növénytermesztés és a klímaváltozás kapcsolata
Mi inkább termesszük őket a környezetünk érdekében is, de lássuk, mit hozhat a jövő. Egy érdekes tanulmány szerint a globális felmelegedés, és a klímaváltozás hatásai miatt 2050-re várhatóan a világ zöldségtermelése a harmadával eshet vissza. A London School of Hygiene and Tropical Medicine kutatócsoportja szerint az évről évre növekvő aszálykockázat, az öntözővíz hiánya, és az öntözés folyamatosan emelkedő költségei miatt több haszonnövény esetében (a tanulmányban főképp a szója, és a lencse-termesztését vizsgálták) nem lesz kifizetődő a termesztés.
Különösen, ha a termesztők nem tudnak hatékonyan költség- optimalizálni, például precíziós, hatékony vízfelhasználású termesztési technológiákra átállni, ki fognak esni a piacról. Természetesen ezzel együtt jár majd a mezőgazdasági termékek, különösen a vízigényes zöldségnövények árának meredek emelkedése is, a friss, zöldségek, és gyümölcsök fogyasztását feltételező egészséges táplálkozást sokan egyszerűen nem fogják tudni megengedni maguknak. A probléma meglehetősen öngerjesztő folyamat, mivel a kieső mezőgazdasági termesztő területekről hiányozni fog az addigi szén-dioxid megkötő biomassza. (Independent news nyomán.)
Az tény, hogy a hazai zöldségszektor is az elmúlt negyven év legnehezebb évét zárta idén, és a szántóföldi növénytermesztők is folyamatos öntözési gondokkal küzdenek. Az állandósulni látszó július-augusztusi, szinte csapadékmentes időszakra a termelők nincsenek felkészülve, a megfelelő vízutánpótlás megoldása sok területen nehézségekbe ütközik. Számítani kell az olyan problémákra is, mint a hősokk, a hőstressz, amelyek szintén kedvezőtlenül befolyásolják a zöldségtermesztést, és mindezt olyan fajták esetében, ahol ez előtt abszolút nem kellett ilyen kockázatokra gondolni.
Általánosságban minden mezőgazdasági, kertészeti termelőnek célszerű lesz elfogadnia, hogy a fokozódó vízhiány, és a megnyúló száraz időszakok miatt, fel kell készülni a hatékonyabb, de takarékosabb vízutánpótlás megvalósítására. A csepegtetéses öntözés kialakítása, ugyan viszonylag nagyobb kezdeti költségekkel jár, de mindenképpen megtérülő befektetésről van szó. A csepegtető rendszereknél minimális az elpárolásból, és a talajfelszínen elfolyásból származó vízveszteség.
Szintén fontos tudni az egyes növények vízigényét, legalábbis nagyságrendileg. A jó vízellátású, és jó vízgazdálkodású talajok esetében tervezhetünk nagyobb vízigényű kultúrákat, mint például a paradicsom, vagy az uborka. A homoktalajokon inkább mérsékeltebb vízigényű kultúrát célszerű termeszteni. Megfontolandó lehet minél hamarabb, még mielőtt a szárazabb, még aszályosabb időszak megkezdődik, folyamatosan bővíteni a termesztési portfóliót szárazságtűrőbb fajokkal.
Kertészetben a levendula, a zsálya, és más mediterrán eredetű fűszernövények jó alternatívát kínálhatnak. Ezen kívül jó szárazságtűrő növények a kölesfélék, a seprűcirok, silócirok, vagy a fénymag, bár ezek inkább szántóföldi körülményeket igényelnek. A köles akár a kukoricatermű területeken jó komplementer növény lehet. Különösen, hogy a reform táplálkozásban egyre nagyobb szerepet kap. Egy kilogramm szárazanyaghoz csak 250 liter vizet használ fel, ezzel szemben a kukorica minimum 350-400 litert igényel.
A változó éghajlati tényezők hatására a nyári időszak is jóval hosszabbá, és melegebbé vált. Ez a folyamat a jövőben egyre inkább csak erősödni fog az előrejezések alapján. Több növény akár októberig is kibírja a szabadföldön, valamint újabb fajok vonhatók be a másodvetés technológiájába is. A növekvő őszi átlaghőmérsékleten még sikeresen termeszthető a saláta, padlizsán, cukkini, csillagtök, vagy káposzta a júniusban, augusztusban felszabaduló területeken. Jó 15 évvel ezelőtt még szeptemberben már azt mondták, hogy a Lőrinc nap utáni dinnye ehetetlen ( Ahogyan a mondás tartja azért, mert belepisilt Lőrinc :D)
Az elmúlt évek gyakorlata viszont azt mutatja, hogy a dinnye jól kibírja szeptemberben még a szabadföldön, ezért meg is éri kint hagyni, és a szezon végén is értékesíteni. Szintén érdekes jelenség, hogy hazánkan termeszthetővé váltak olyan fajok, amelyeket egy-két évtizede még mediterrán, vagy trópusi növényeknek ismertünk, esetleg egy-egy kísérletező kedvű kertész foglalkozott velük fűtött növényházban.
Ezzel szemben mára a kivi, a füge, vagy a földimogyoró például olyan sikeresen termeszthetővé vált Magyarországon, hogy már nem csak hobbi szinten, de profitorientált tevékenységként is megéri foglalkozni velük. Sőt, a hazai támogatási rendszer átdolgozásának terve is felmerült, mely szerint a kivi, vagy a füge termesztése esetén gyümölcstermesztési támogatás válhat elérhetővé.
www.veteményem.hu