Nem moly, nem tetű, de mégis molytetű... Mi az?
A liszteske, más néven üvegházi molytetű, avagy (Trialeurodes vaporariorum), a hajtatott zöldségek jellemző nyári kártevője. Külleme megkülönbözteti az összes többi rovarkártevőtől mivel könnyen meghatározható, beazonosítható. A levelek fonákján élő, 2-3 mm testnagyságú, fehér színű, egy pár fehér hímporos szárnyú rovarokról van szó. Megjelenésükben hasonlítanak a molyokhoz, innen ered az elnevezés. Viszont szárnyaikat háztetőszerűen összecsukva tartják, illetve csak egy pár szárny figyelhető meg. A károsított növényeken nagy számban vannak jelen, a növényt megbolygatva felhőszerűen reppenek fel. A lárvák már kevésbé látványosak, viszont ezek is jól beazonosíthatóak, apró, viaszfehér színű, bőrszerű burok alatt táplálkoznak többnyire helyhez kötötten, ebben a pajzstetvekre emlékeztetnek.
Kártétele
A zöldségtermesztésben a legtöbb közismert fajtát károsítja, megfigyelhető az uborkán, a tökféléken, karalábén, káposztán, a padlizsánon, de emellett kedvelik a paradicsomot, paprikát, sőt, akár a szőlőt, illetve a szamócát is. Minden gazdanövény esetében mind a kifejlett rovar, mind pedig a lárva a levélfonákon él, és táplálkozik.
Kártételüket a növényi nedvek szívogatásával okozzák, valamint a röpképes kifejlett alakok növényről növényre, illetve kultúráról kultúrára képesek vírusokat, betegségeket terjeszteni. Az állatok táplálkozásuk során a levéltetvekhez hasonló mézharmatot választanak ki, amelyen a korompenész gomba jelenhet meg rövid időn belül. Már 2-4 leveles állapottól a vegetációs idő végéig károsító kártevők.
Életmódja
A hazai éghajlat mellett szabadföldön is megél, szaporodik termesztő-berendezésekben, fólia alatt, üvegházakban pedig egész évben károsít. Évente szabadföldön 4-6, fóliaházakban akár 10-12 nemzedék is kialakulhat. A nemzedékek vegyes populációkat alkotnak, tehát egyaránt megtalálhatók a már repülő imágók, a helyhez kötötten táplálkozó lárvák, peték, és bábok is.
Védekezés
A molytetvek kártétele ellen agrotechnikai, biológiai, és kémiai lehetőségek is rendelkezére állnak. Célszerű már az első imágók megjelenésekor a kémiai védekezés, mivel nagy szaporaságú állatokról van szó, így napokon belül kialakul az első nemzedék, majd azt követi a többi. Fontos megjegyezni, hogy a levelek közöttt megbújó peték, és bábok ellen jóval nehezebb védekezni, mint a repülő imágók ellen.
A viaszos burkolat alatt rejtőző táplálkozó lárvák ellen nem is lehet igazán hatékony védelmet biztosítani, ugyanis a viaszos kültakaró megvédi őket a legtöbb használható permetszerrel szemben. Ugyanakkor az Alfametrin, acetampirid, lambda-cihalotrin, és dimetoát hatóanyagú szerek bátran alkalmazhatók ellene. A molytetű könnyen alkalmazkodó élőlény, ezért érdemes az egymás utáni kezeléseket váltogatott hatóanyaggal végezni.
A molytetvek több ragadozó rovarnak szolgálnak táplálékul, a természetes ellenségek kihasználása hatékony megoldás lehet, különösen a vegyszermentesen termelők számára. Az Encarsia formosa parazita fürkészdarázsfaj egyedei például kereskedelmi forgalomban is kaphatók, és igen hatékonyan irtják a molytetveket.
Az Eretmocerus eretmicus ragadozó poloskák is hatékony ellenségeik, melyek szintén kereskedelmi forgalomban beszerezhetőek. Ezek a ragadozó szervezetek természetes körülmények között is jelen lehetnek a kultúrnövény állományban, ezért a vegyszeres védekezés során is célszerű a kíméletükre törekedni, és a széles spektrumú rovarölőszerek használatát mellőzni.
Javasolt csapdázni, a sárga lapos csapdák kihelyezése megkönnyíti a kártevő észrevételét az állományban, valamint megfelelő mennyiségű kihelyezett csapda sikeresen gyéríti is a molytetveket. A vöröshagyma, a snidling egyes megfigyelések szerint riasztó hatással van rájuk, ezért célszerű lehet a sorok közé néhány tő snidlinget, vöröshagymát, vagy fokhagymát telepíteni.