Polosk-Attack
Az ősz közeledtével egyre gyakrabban találkozunk a poloskákkal. Különösen, hogy az elmúlt néhány évben több, külföldről behurcolt faj is elterjedt hazánkban.
Hamarosan itt az ősz, amikor is egyre több ízeltlábú kezd behúzódni a védett fagymentes helyekre, hogy átvészelje a hűvösebb időket. Az utóbbi időben egyes hazai poloskafajok igen elszaporodtak a kertekben, valamint új, a klímaváltozás hatására délebbről ideköltözött fajokkal is találkozhatunk.
Ez az oka annak, hogy az elmúlt néhány évben az őszi időszakban szinte mindenkinél megjelennek a hívatlan látogatók a lakásban is.
A sokféleség előnyei
A köznyelv poloskaként szinte mindig a címerespoloska-alkatúak közé tartozó fajok valamelyikét jellemzi. Holott a poloskák (Heteroptera) a rovarvilág egyik legfajgazdagabb csoportja roppant változatos életmódú, és táplálkozású fajokat foglal magába. Egyeseket még tapasztalt természetjárók is ritkán láthatnak természetes környezetükben, ilyenek például a különböző féle vízipoloskák, búvárpoloskák, illetve a víziskorpiók.
Ezek a fajok kimondottan a vízhez alkalmazkodott életmódot élnek. Mindegyikük ragadozó, kisebb vízi rovarokat, apróbb rákokat, vízi gerincteleneket zsákmányolnak.
A poloskafélék más képviselőik a lakóházak hívatlan vendégeivé váltak. A vérszívó poloskák (Cimicomorpha) közé tartoznak a kellemetlenkedő ágyi poloskák. Ez a faj lapos korongszerű testével, kb 5-7 mm-es testhosszával könnyen elrejtőzik a bútorok, vagy a fal apróbb repedéseiben is. A fényt kerüli, tehát lámpaoltás után jelenik meg és kezd táplálkozásba. Az ágyi poloska szájszerve olyan véralvadásgátló anyagot bocsájt ki melytől a csípés helye fájó, viszkető, enyhén gyulladt marad.
A vérszívó poloskák nem minden képviselője választja az embert táplálékának. A denevérpoloska (Cimex pipistrelli Jen.) például padlásokon, templomtornyokban gyakori, és a különböző denevérfajokon élősködik. A galambpoloska (Cimex columbarius Jen.) hasonlóan a denevérpoloskához főként galambok által gyakran lakott padlásokon, épületek tetőterei, fészerek. A szintén madarakon élősködő fecskepoloska (Oeciacus hirundinis) a fecskék őszi távozása után indul vándorútra, és sok esetben az éppen nyitott ablakokon talál be.
A mezőgazdasági kártevők
A legtöbb poloskafaj nem veszélyes az emberre, illetve nem terjeszt betegségeket sem, mint a fentebb említett fajok. Viszont a veteményesekben, növénytermesztési területeken tudnak igen jelentős károkat okozni. Mezőgazdasági szempontból jelentős kártevő fajok azok, melyek táplálkozásuk során a zöldségeket, gyümölcsöket szívogatják. Többségében a címerespoloskák családjába tartozó fajok azok. amelyek szívesen károsítják a kerti növényeket. A poloskák kártétele nyomán a paradicsomon, a paprikán, az uborkán, vagy a zöldbabon kialakulhatnak világos színű, piszkossárga foltok, ezek később puhulásnak, rothadásnak indulnak. Ürülékével is szennyezi a növényeket, mely miatt a termés ízetlenné, élvezhetetlenné válik. Konyhakerti növényeken legnagyobb arányban a zöld vándorpoloskával (Nezara viridula) lehet találkozni.
A kifejlett rovar kb. 1 cm hosszú, pajzsformájú testének színe világoszöld. Ez a faj egy észak-afrikai származású, úgynevezett invazív kártevő. Vélhetően az áruszállítás révén került Magyarországra, ahol a megváltozó éghajlat miatt jellemző enyhe teleket képes átvészelni. Természetes élőhelyén négy generációja alakul ki éves szinten, hazai körülmények között csak kettő. Az ősz derekán a kifejlett felnőtt poloskák telelni vonulnak, ilyenkor jó eséllyel a lakásokban is megjelennek.
Hasonló a helyzet az ázsiai márványospoloskával (Halyomorpha halys) amely szintén egy jelentős invazív kártevő. A kifejlett rovar pajzsszerű, lapított testéről, és jellegzetes színéről könnyen felismerhető. Szárnyfedői szürkésbarna, néhol vöröses árnyalatokkal, szabálytalan. és helyenként összefolyó fekete pontozottsággal bírnak, melynek következtében az imágó „márványos” hatást kelt.
Kelet-ázsiai faj, onnan hurcolták be a világ szinte minden pontjára. Nagyon sok tápnövénye van, elsősorban a paradicsomot, paprikát, almát, körtét, borszőlőt károsítja, de táplálkozik kalászos gabonákon, kukoricán is. Az USA közép-atlanti termesztő területének almaültetvényeiben 2010-ben mintegy 37 millió dolláros veszteséget okozott a poloskakártétel.
A tükörfordításban Harlekin poloskának nevezhető Murgantia Histrionica egy még az előző kettőnél is újabb „vendég”, viszont az étvágya nagyjából hasonló. Amerikában őshonos faj, ahol már a polgárháború idején is felmerült a neve. A déliek vádolták meg az északiakat azzal, hogy betelepítették államaikba ezt a poloska fajt, hogy tönkre tegye az ültetvényeket.
Könnyen felismerhető színes szárnyfedőiről, melyek fekete-vörös színekben pompáznak. Testalakja pajzsszerű. Ez a faj elsősorban káposztafélék leveleit szívogatja. A szúrás helyén bemélyedő, pergamen-szerűen elvékonyodó folt keletkezik, majd az egész levél elpusztul.
Ragadozók - a jó fiúk
Korántsem minden poloska hívatlan vendég a növényeinken, sőt némelyik fajnak kifejezetten örülni kell, ha megjelenik az ültetvényünkön. A ragadozó poloskákat ugyanis sok esetben éppen a kártevők jelenléte vonzza oda. Táplálkozásuk során megszabadítják a növényállományt az olyan kártevőktől minta levéltetvek, a tripszek, vagy a molytetvek.
A ragadozó poloskák legkisebb képviselői a virágpoloskák, ezek apró, csak néhány mm nagyságú, fényes, foltosan színezett rovarok. melyek főleg tripszekkel, takácsatkákkal táplálkoznak. A biológiai védekezésben legelterjedtebb a Közönséges virágpoloska (Orius niger), és a Mezei virágpoloska használata.
A kártevő poloskákat gyéríti két másik poloska-család a Tolvajpoloskák (Nabidae) melyek közül hazánban 16 faj él. Testük megnyúlt. Általában sárgásbarnás, vöröses színűek. Szárazföldi ragadozó poloskák. Áldozatukat, melyek testméretüknél kisebb, különféle rovarokból áll, első pár lábuk segítségével ragadják meg. Másik jelentős kártevőgyérítő poloskacsalád a rablópoloskáké (Reduviidae.).
A felröppenő álhírek mely szerint az ide tartozó gyilkospoloska (Rhynocoris iracundus) halálos fertőzést terjesztene, nem igaz, az viszont tény, hogy az állat halálos lehet, a molylárvákra, bagolylepkefélék hernyóira, és más kártevő poloskafajokra is.