Polosk-attack

Itt az ősz vége a rovarok megkezdik a telelőhely keresést. Így a poloskák is megindulnak a lakások felé, hogy ott vészeljék át a telet. Érdemes megismerkedni közelebbről ezekkel a hívatlan vendégekkel.

Polosk-attack

Az ősz beköszöntével egyre több ízeltlábú kezd behúzódni a védett fagymentes helyekre, hogy átvészelje a téli hidegeket. Az utóbbi időben egyes hazai poloskafajok igen elszaporodtak a kertekben, valamint új, a klímaváltozás hatására délebbről ideköltözött fajokkal is találkozhatunk.

Bug on a leaf
Photo by Flo / Unsplash

Ez az oka annak, hogy az elmúlt néhány évben a késő őszi időszakban szinte mindenkinél megjelennek a hívatlan látogatók a lakásban is.

A sokféleség előnyei

A köznyelv poloskaként szinte mindig a címerespoloska-alkatúak közé tartozó fajok valamelyikét jellemzi. Holott a Poloskák (Heteroptera) a rovarvilág egyik legfajgazdagabb csoportja roppant változatos életmódú, és táplálkozású fajokat foglal magába. Egyeseket még tapasztalt természetjárók is ritkán láthatnak természetes környezetükben, ilyenek például a különbözőféle vízipoloskák búvárpoloskák, illetve a víziskorpiók. Ezek a fajok kimondottan a vízhez alkalmazkodott életmódot élnek. Mindegyikük ragadozó, kisebb vízi rovarokat, apróbb rákokat, vízi gerincteleneket zsákmányolnak.

Víziskorpió

A poloskafélék más képviselői élősködő életmódot folytatnak, és  a lakóházak hívatlan vendégeivé váltak. A vérszívó poloskák (Cimicomorpha) közé tartoznak a kellemetlenkedő ágyi poloskák. Ez a faj lapos korongszerű testével, kb. 5-7 mm-es testhosszával könnyen elrejtőzik a bútorok, vagy a fal apróbb repedéseiben is. A fényt kerüli, tehát lámpaoltás után jelenik meg és kezd táplálkozásba.

Ágyi poloska

Az ágyi poloska szájszerve olyan véralvadásgátló anyagot bocsájt ki, melytől a csípés helye fájó, viszkető, enyhén gyulladt marad.  A vérszívó poloskák nem minden képviselője választja az embert táplálékának a denevérpoloska (Cimex pipistrelli Jen.) például padlásokon, templomtornyokban gyakori, és a különböző denevérfajokon élősködik.

A galambpoloska (Cimex columbarius Jen.) hasonlóan a denevérpoloskához főképp galambok által gyakran látogatott  padlásokon, épületek tetőtereiben, fészerekben fordul elő. A szintén madarakon élősködő  fecskepoloska (Oeciacus hirundinis) a fecskék őszi távozása után indul vándorútra, és sok esetben az éppen nyitott ablakokon talál be.

A mezőgazdasági kártevők

A legtöbb poloskafaj nem veszélyes az emberre, illetve nem terjeszt betegségeket sem, mint a fentebb említett fajok. Viszont a veteményesekben, növénytermesztési területeken tudnak igen jelentős károkat okozni. Mezőgazdasági szempontból jelentős kártevő fajok azok melyek táplálkozásuk során a zöldségeket, gyümölcsöket szívogatják. Többségében a címerespoloskák családjába tartozó fajok azok amelyek szívesen károsítják a kerti növényeket. A poloskák kártétele nyomán a paradicsomon, a paprikán, az uborkán, vagy a zöldbabon kialakulhatnak világos színű, piszkossárga foltok, ezek később puhulásnak, rothadásnak indulnak. Ürülékével is szennyezi a növényeket, mely miatt a termés ízetlenné, élvezhetetlenné válik.

Konyhakerti növényeken legnagyobb arányban a zöld vándorpoloskával (Nezara viridula) lehet találkozni. A kifejlett rovar kb. 1 cm hosszú, pajzsformájú testének színe világoszöld. Ez a faj egy Észak-afrikai származású, úgynevezett invazív kártevő. Vélhetően az áruszállítás révén került Magyarországra, ahol a megváltozó éghajlat miatt jellemző enyhe teleket képes átvészelni. Természetes élőhelyén négy generációja alakul ki éves szinten, hazai körülmények között csak kettő. Az ősz derekén a kifejlett felnőtt poloskák telelni vonulnak, ilyenkor jó eséllyel a lakásokban is megjelennek.

Zöld vándorpoloska-(Nezara viridula)

Hasonló a helyzet az ázsiai márványospoloskával (Halyomorpha halys) amely szintén egy jelentős invazív kártevő. A kifejlett rovar pajzsszerű, lapított testéről, és jellegzetes színéről könnyen felismerhető. Szárnyfedői szürkésbarna, néhol vöröses árnyalatokkal, szabálytalan és helyenként összefolyó fekete pontozottsággal bírnak, melynek következtében az imágó „márványos” hatást kelt.Kelet ázsiai faj, onnan hurcolták be a világ szinte minden pontjára. Nagyon sok tápnövénye van, elsősorban a paradicsomot, paprikát, almát, körtét, borszőlőt károsítja, de táplálkozik kalászos gabonákon, kukoricán is. Az USA közép-atlanti termesztő-területének almaültetvényeiben 2010-ben mintegy 37 millió dolláros veszteséget okozott a poloskakártétel.

A tükörfordításban Harlekin poloskának nevezhető Murgantia Histrionica egy még az előző kettőnél is újabb „vendég” viszont az étvágya nagyjából hasonló. Amerikában őshonos faj, ahol már a polgárháború idején is fölmerült a neve. A déliek vádolták meg az északiakat azzal, hogy betelepítették államaikba ezt a poloska fajt, hogy tönkretegye az ültetvényeket.

Photo by Vincent van Zalinge / Unsplash

Könnyen felismerhető, színes szárnyfedőiről, melyek fekete-vörös színekben pompáznak. Testalakja pajzsszerű. Ez a faj elsősorban káposztafélék leveleit szívogatja. A szúrás helyén bemélyedő, pergamenszerűen elvékonyodó folt keletkezik, majd az egész levél elpusztul. A káposzta, a karalábé, a karfiol, vagy a torma is a tápnövényei közé tartozik.

Ragadozók- a jó fiúk

Korántsem minden poloska hívatlan vendég a növényeinken, sőt némelyik fajnak kifejezetten örülni kell ha megjelenik az ültetvényünkön. A ragadozó poloskákat ugyanis sok esetben éppen a kártevők jelenléte vonzza oda. Táplálkozásuk során megszabadítják a növényállományt az olyan károsítóktól mint a levéltetvek, a tripszek, vagy a molytetvek.

Közönséges virágpoloska - Orius niger

A ragadozó poloskák legkisebb képviselői a virágpoloskák, ezek apró, csak néhány mm nagyságú, fényes, foltosan színezett rovarok melyek főleg tripszekkel, takácsatkákkal táplálkoznak. A biológiai védekezésben legelterjedtebb a Közönséges virágpoloska, és a mezei virágpoloska használata.

A kártevő poloskákat gyéríti két másik poloska-család a Tolvajpoloskák (Nabidae) melyek közül hazánkban 16 faj él. Testük megnyúlt. Általában sárgásbarnás, vöröses színűek. Szárazföldi ragadozó poloskák. Áldozatukat, melyek testméretüknél kisebb, különféle rovarokból áll, első pár lábuk segítségével ragadják meg.  Másik jelentős kártevő-gyérítő poloskacsalád a rablópoloskáké (Reduviidae.).

A felröppenő álhírek mely szerint az ide tartozó gyilkospoloska (Rhynocoris iracundus) halálos fertőzést terjesztene, nem igaz, az viszont tény hogy az állat halálos lehet, a molylárvákra, bagolylepkefélék hernyóira, és más kártevő poloskafajokra is.