Predátorok, és paraziták a veteményesben

Predátorok, és paraziták a veteményesben

A predátor, vagy más néven a "ragadozó" szó sokak számára talán leginkább a moziból tűnik ismerősnek. Viszont ha kertészkedünk, növényt termesztünk, akkor célszerű ismerni az ízeltlábúak körében fellelhető predátorokat is. A parazita (paraszitos)  görög jelentése pedig élősködő, tehát jelen esetben más ízeltlábúak testébe petéző, lárva állapotban a gazdaszervezet testéből táplálkozó élőlény.  Jelen cikkünkben ezekről a szervezetekről adunk nektek egy kis ismertetőt. Némelyikük életmódja is meglepően érdekes, és nyugodtan megihlethetne egy pár horrorfilm-témát.

Növényvédelmi vonatkozások

Az évről évre megjelenő kártevők, mint például a levéltetvek, az atkafélék, a molytetvek, valamint a különféle kártevő hernyók, bogárlárvák mind természetes táplálékként szolgálnak más ízeltlábúaknak. Ezeket a ragadozó, vagy parazita rovarokat, pókszabásúakat célszerű nagyobb számban becsábítani a veteményesbe. A természetes betelepülésen kívül akár kereskedelmi forgalomban használt készítmények is kaphatóak, melyek ezeknek az élőlényeknek a petéit, bábjait tartalmazzák. Ezek a szervezetek nagyon jól felhasználhatóak a kárevők egyedszámának szabályozására. Tudni kell viszont azt, hogy csak olyan növényállományokban élnek meg, ahol a széles spektrumú rovarölő-szeres kezeléseket felhagyjuk, vagy csak hasznos szervezeteket kímélő szerekkel dolgozunk.

Predátorok

Ragadozó atkák

Jellemzően kis testméretű, 0,5-1 mm nagyságú pókszabású élőlényekről van szó a ragadozó atkák esetében. Legjelentősebb természetes ellenségei a kétfoltos, és piros takácsatkáknak, levélatkáknak,  mint például a szőlő-levélatkának, vagy a dió-gubacsatkának. Más atkaféléken kívül egyes fajok a pajzstetveket is sikeresen pusztítják. A ragadozó atkafélék főképp gyümölcsültetvényeken találhatóak meg, és használhatóak fel, viszont a fóliasátras termesztési rendszerekbe is jól beilleszthetőek. Jellemző fajok közé tartozik Typhlodromus pyri, míg az almaültetvényeken az Amblyseius andersoni nevezetű faj fordul elő a legnagyobb arányban. Az Euseius finlandicus faj szintén gyakori, ám ez a típus csak a rovarölő-szerektől teljesen mentes ültetvényeken marad fenn. Idősebb, vegyszermentes almaültetvények avarával ezek a fajok nagyon jól betelepíthetőek a gyümölcsösbe. Paprikában, uborkában, dinnyében, és paradicsomban nagy sikerrel használhatóak az Amblyseius cucumeris vagy az Amblyseius swirskii fajok.

Ragadozó poloskák

Igaz a poloskák nagy része növénykártevő, vagy a lakásban, a szobákban kellemetlenkedő élőlény, mindennek ellenére szép számmal találunk köztük olyan ragadozókat, amelyek növényvédelmi technológiánk részét képezhetik. A ragadozó poloskák sikerrel gyérítik a sodrómolyok, a káposztalepke, és a répalepke hernyóit, illetve más levélkárosító hernyókat, poloskákat, és tripszeket. Jelentősen csökkentik a kártevők számát a paradicsomban, paprikában, salátában, uborkában, és a káposztafélékben. A poloskafélék aktívan vadászva, viszonylag nagy területeken mozogva, és repülve keresik a prédaállatokat. Emiatt inkább növényházakban, vagy fóliasátrakban használhatóak fel sikeresen, mivel mozgásuk, és táplálkozásuk a fóliasátor területére korlátozódik.

A biológiai növényvédelemben legjobban felhasználható fajok közé tartozik a Közönséges virágpoloska ( Orius niger), mely a nyugati virágtripsz, és az üvegházi molytetű legjelentősebb természetes ellensége. A mezei virágpoloska (Anthocoris nemorum) a levélkártevő lepkeféle hernyóit gyéríti (répalepke, káposztalepke). A bagolylepkefélék hernyóit, levélbogarak lárváit a nagyobb termetű ragadozó poloskák, például a Podisus maculiventris példányai pusztítják. A ragadozó poloskák kímélete érdekében a levélkártevő lepkehernyók, tripszek, takácsatkák vagy levélbogarak ellen csak fajspecifikus növényvédő szer használható.

Fátyolkafélék

A növénytermesztésben legjelentősebb csoportok közé tartoznak a zöldfátyolkafélék, és a barnafátyolkák, melyek kifejlett formában hosszú, vékony fűzöld, vagy világoszöld, barnássárga testű, egy pár áttetsző hártyás szárnyú repülő rovarok. A fátyolkafélék lárvái, és a kifejlett rovarok főképp levéltetveket zsákmányolnak. Természetes ellenségeik a fekete répa, csíkos-burgonya, valamint az uborka levéltetveknek. A fátyolkák nagyon érzékenyek a széles hatásspektrumú piretroid hatóanyagú növényvédő, és olajos szerekre. Kíméletük érdekében ezek használatát célszerű elhagyni, különösen május elejétől aktuális permetezéseknél. A fátyolkák jól csalogathatóak kaliforniai kakukkmák, kokárdavirág, vagy kerti borágó ültetésével a haszonnövények közelébe. A zöldfátyolka-féléket nagyon jól vonzza a sárgarépa.

Pókok

A végére térjünk vissza egy kicsit a pókszabású élőlényekhez. Sokan viszolyognak ezektől az állatoktól, pedig a kertben a leghatékonyabb segítők a kártevők irtásában, úgyhogy ha növénytermesztéssel foglalkozunk, célszerű lesz velük megbarátkozni. Nagy előnye a pókoknak, hogy minden fajuk ragadozó, azonban növényvédelmi kártevő nem található ebben az élőlénycsoportban. A pókok a legjobb eredményeket fás szárú gyümölcsültetvényekben mutatják, viszont jó eséllyel fóliasátrakban, vagy növényházi körülmények között is hasznosak. Sikeresen gyérítik a levéltetveket, a kabócákat, valamint a gyümölcsökben kártevő mezeipoloska-féléket.

A selymes kalitpók például táplálékállatként mintegy 60 százalékban a körte csipkéspoloska egyedeit fogyasztja. A sárga dajkapók több, mint 8 poloskával is végez napi szinten, illetve az aknázómolyokat is nagy százalékban pusztítja. A talajlakó farkaspókfélék a bagolylepkefélék talajszinten mozgó hernyóit irtják a legnagyobb arányban. A pókok közös jellemzője, hogy a széles hatásspektrumú rovarölő-szerekre meglehetősen érzékenyek. A pókok kímélete érdekében érdemes a kártevők ellen fajspecifikus készítményekkel, vagy bio szerekkel védekezni. A pókok csalogatása érdekében célszerű lehet a fák környékén, vagy az ültetett növények köré mulcsozni. A virágos növények ültetésével a sorokba, vagy a sorközökbe élőhelyet teremthetünk a viráglakó karoló-pókoknak.

www.veteményem.hu