Predátorok, és paraziták a veteményesben
A kertben többféle rovarral, vagy más ízeltlábúval találkozhatunk. Kevesen gondolnák milyen hasznosak a kertben a pókok, a szitakötők, a fátyolkák.
A predátor (ragadozó) szó sokak számára talán a moziból tűnik a leginkább ismerősnek. Viszont ha kertészkedünk, növényt termesztünk, akkor célszerű ismerni az ízeltlábúak körében fellelhető predátorokat is. A parazita (paraszitos-görög) jelentése pedig élősködő, tehát jelen esetben más ízeltlábúak testébe petéző, lárva állapotban a gazdaszervezet testéből táplálkozó élőlény. Jelen cikkünkben ezekről a szervezetekről adunk egy kis ismertetőt. Némelyikük életmódja is meglepően érdekes, és nyugodtan megihlethetne egy pár horrorfilm-témát.
Növényvédelmi vonatkozások
Az évről évre megjelenő kártevőknek, mint a levéltetvek, az atkafélék, a molytetvek, valamint a különféle kártevő hernyók, bogárlárvák mind természetes táplálékként szolgálnak más ízeltlábúaknak. Ezek a ragadozó vagy parazita rovarokat, pókszabásúakat célszerű nagyobb számban becsábítani a veteményesbe. A természetes betelepülésen kívül akár kereskedelmi forgalomban használt készítmények is kaphatóak, melyek ezeknek az élőlényeknek a petéit, bábjait tartalmazzák. Ezek a szervezetek nagyon jól felhasználhatóak a kárevők egyedszámának szabályozására. Tudni kell viszont csak olyan növényállományokban élnek meg ahol a széles spektrumú rovarölő-szeres kezeléseket felhagyjuk, vagy csak hasznos szervezeteket kímélő szerekkel dolgozunk.
Predátorok
Ragadozó atkák
Jellemzően kis testméretű, 0,5-1 mm nagyságú pókszabású élőlények. Legjelentősebb természetes ellenségei a kétfoltos takácsatkáknak a piros takácsatkáknak, levélatkáknak, például a szőlő-levélatkának, vagy a dió-gubacsatkának. Más atkaféléken kívül egyes fajok a pajzstetveket is sikeresen pusztítják. A ragadozó atkafélék főképp gyümölcs-ültetvényeken találhatóak meg, és használhatóak fel, viszont a fóliasátras termesztési rendszerekbe is jól beilleszthetőek. Jellemző fajok közé tartozik Typhlodromus pyri, almaültetvényekben az Amblyseius andersoni fordul elő legnagyobb arányban. Az Euseius finlandicus faj szintén gyakori, ám ez a faj csak a rovarölő-szerektől teljesen mentes ültetvényeken marad fenn. Idősebb, vegyszermentes almaültetvények avarával ezek a fajok nagyon jól betelepíthetőek a gyümölcsösbe. Paprikában, uborkában, dinnyében és paradicsomban nagy sikerrel használhatóak az Amblyseius cucumeris vagy az Amblyseius swirskii fajok.
Ragadozó poloskák
Igaz a poloskák nagy része növénykártevő, vagy a lakásban, a szobákban kellemetlenkedő élőlény, szép számmal találunk köztük olyan ragadozókat, amelyek növényvédelmi technológiánk részét képezhetik. A ragadozó poloskák sikerrel gyérítik a sodrómolyok, a káposztalepke, a répalepke hernyóit, illetve más levélkárosító hernyókat, poloskákat, és tripszeket. Jelentősen csökkentik a kártevők számát paradicsomban, paprikában, salátában, uborkában, és káposztafélékben. A poloskafélék aktívan vadászva, viszonylag nagy területeken mozogva, és repülve keresik a prédaállatokat.
Ez miatt inkább növényházakban, vagy fóliasátrakban használhatóak fel sikeresen, mivel mozgásuk, és táplálkozásuk a fóliasátor területére korlátozódik. A biológiai növényvédelemben legjobban felhasználható fajok közé tartozik a Közönséges virágpoloska ( Orius niger), mely a nyugati virágtripsz, és az üvegházi molytetű legjelentősebb természetes ellensége. A mezei virágpoloska (Anthocoris nemorum) a levélkártevő lepkeféle hernyóit gyéríti (répalepke, káposztalepke). A bagolylepkefélék hernyóit, levélbogarak lárváit a nagyobb termetű ragadozó poloskák például a Podisus maculiventris példányai pusztítják. A ragadozó poloskák kímélete érdekében a levélkártevő lepkehernyók, tripszek, takácsatkák vagy levélbogarak ellen csak fajspecifikus növényvédő-szer használható.
Fátyolkafélék
A növénytermesztésben legjelentősebb csoport a zöldfátyolkafélék, és a barnafátyolkák csoportja. Ezek kifejlett formában hosszú, vékony fűzöld, vagy világoszöld, barnássárga testű, egy pár áttetsző hártyás szárnyú repülő rovarok. A fátyolkafélék lárvái, és a kifejlett rovarok főképp levéltetveket zsákmányolnak. Természetes ellenségeik a fekete-répa levéltetveknek, a csíkos-burgonya levéltetveknek, valamint az uborka levéltetveknek.
A fátyolkák nagyon érzékenyek a széles hatásspektrumú piretroid hatóanyagú növényvédő-szerekre, és az olajos szerekre. Kíméletük érdekében ezek használatát célszerű elhagyni, különösen május elejétől aktuális permetezéseknél. A fátyolkák jól csalogathatóak kaliforniai kakukkmák, kokárdavirág, vagy kerti borágó ültetésével a haszonnövények közelébe. A zöldfátyolka-féléket nagyon jól vonzza a sárgarépa.
Pókok
A végére térjünk vissza egy kicsit a pókszabású élőlényekhez. Sokan viszolyognak ezektől az állatoktól pedig a kertben a leghatékonyabb segítők a kártevők irtásában, úgyhogy ha növénytermesztéssel foglalkozunk, célszerű lesz velük megbarátkozni. Nagy előnye a pókoknak, hogy minden fajuk ragadozó, növényvédelmi kártevő nem található ebben az élőlénycsoportban. A pókok legjobb eredményeket a fás szárú gyümölcsültetvényekben mutatják, viszont jó eséllyel fóliasátrakban, vagy növényházi körülmények közt is hasznosak. Sikeresen gyérítik a levéltetveket, a kabócákat, valamint a gyümölcsökben kártevő mezeipoloska-féléket.
A selymes kalitpók például táplálékállatként mintegy 60 százalékban a körte csipkéspoloska egyedeit fogyasztja. A sárga dajkapók több mint 8 poloskával is végez napi szinten, illetve az aknázómolyokat is nagy százalékban pusztítja. A talajlakó farkaspókfélék a bagolylepkefélék talajszinten mozgó hernyóit irtják legnagyobb arányban. A pókok közös jellemzője, hogy a széles hatásspektrumú rovarölő-szerekre meglehetősen érzékenyek. A pókok kímélete érdekében célszerű a kártevők ellen fajspecifikus készítményekkel, vagy bio szerekkel védekezni. A pókok csalogatása érdekében célszerű lehet a fák környékén, vagy az ültetett növények köré mulcsozni. A virágos növények ültetésével a sorokba, vagy a sorközökbe élőhelyet teremthetünk a viráglakó karoló-pókoknak.