Vetésforgó- avagy a "szántóföldi rulett"

Mivel nagyon sokan állunk az idei növényállomány tervezése, és vetése, vagy kiültetése előtt, célszerű lehet egy kicsit elgondolkodni, hogy miből mennyit szeretnénk termelni, mi hova kerüljön, melyik növény hol volt a tavalyi szezonban. (ha eddig nem tettük akár írjuk is fel vagy egy kis térképvázlaton jelöljük be, hogy mit hova teszünk.) Ha csak random egymás mellé terveznénk a különböző kultúrákat, figyelmen kívül hagyva, hogy mi volt ott az előtt, illetve mit tervezünk utána tenni, esetleg másodvetésben termeszteni, akkor lényegesen kevesebb termésre számíthatunk, mintha rászánjuk az időt egy kis gondolkodásra. A kaszinóban ugyan mindig a bank nyer, viszont a mezőgazdaságban szerencsére van néhány működő szisztéma, amit megjátszva nekünk fog csengetni a szezon végén az a bizonyos képzeletbeli (vagy éppen nagyon is létező) pénztárgép.

A vetésforgó leegyszerűsített lényege, hogy önmaguk után ne kerüljenek az egyes növények, hanem lehetőleg úgy alakuljon a növényi sorrend, hogy a növények egymást segítsék a fejlődésben. A különféle növények más-más talajszerkezetet hagynak maguk után, eltérő mennyiségű vizet vonnak el a talajból, tápanyagok szempontjából kihasználtabb, vagy feltöltöttebb hagyják maguk után a talajt. Ezt jól átgondolva remekül ki lehet használni. A dolog még tovább bonyolódik azzal, hogy az sem mindegy hogy egymás szomszédságában milyen kultúrák helyezkednek el. Egyes növények kifejezetten erősítik egymást, egymás szomszédságában jól teremnek, míg mások szomszédosságban rontják egymás kondícióját.

Vetésforgó tervezés alapelvei

Talajállapot elvei
A vetésforgóban törekedni kell rá, hogy ne tervezzünk egymás után két hasonló tápanyag, víz, és talajállapot igényű kultúrát. Ha az egyik növény már egy kihasznált állapotban hagyja maga után a talajt, akkor az utána következő kultúrának esélye sem lesz normálisan fejlődni. A nagy tápanyag, és vízigényű, nagy zöldtömeget fejlesztő növényfajok úgynevezett „talajzsaroló” növények,(például a káposztafélék, napraforgó, burgonyafélék) ezzel szemben vannak a  talajerőt kímélők, amelyek lombozatukkal, a tarlómaradvánnyal jelentős tápanyagmennyiséget vissza is juttatnak (salátafélék, levélzöldségek). A talaj felső rétegét használó növények után (hagymafélék) következzenek inkább a talaj mélyebb rétegeiből táplálkozó fajok, mint a dinnyefélék, kabakosok. Mindenképpen koncentráljunk rá, hogy legyen a vetésforgóban pillangós is ilyen a borsó, a babfélék, a pillangós takarmánynövények. Ezek jelentős nitrogént hagynak a talajban, ezzel egy tápanyaggazdagabb talajállapotot hagynak maguk után.

A növényvédelem elvei
A kártevők, főképpen a talajban telelők, mint a futrinkafélék lárvái, drótférgek, bagolylepkefélék hernyói, fonálférgek, bársonylegyek, és csupaszlegyek nyűvei, melyek az előző kultúráról vonultak a talajba, mind arra várnak, hogy a talaj felmelegedésével megkezdhessék táplálkozásukat. Ha olyan növényeket tettünk az adott helyre melyeket ezek az élőlények szívesen fogyasztanak, számítani kell rá, hogy a megjelenő kártevők azonnal birtokba veszik a haszonnövényeinket. Hasonló a helyzet a gombás eredetű betegségek esetében is. A gyokérrothadást, vagy gyökérfekélyt okozó gombák, a sömörös megbetegedéseket okozó gombák, valamint fuzárium fajok jó eséllyel telelnek ki a talajban, és a le nem bomlott növényi maradványokon. Később az öntözővíz, vagy a csapadék kiváló nedves közeget biztosít a gombás fertőzések kialakulásának, és rövid időn belül a palánták, vagy a csirázó növények látják kárát. Célszerű tehát olyan növényeket választani egymás után amelyeknek nincs közös betegsége,és jól riasztják a kártevőket.

A gyomszabályozás elvei
A gyomok megjelenése szintén egy fontos problémakör, és az egyes kultúrák között jelentős különbség van, milyen gazdag gyomflórának adnak helyet. Egy jól megválasztott vetésforgó segít, hogy a gyomok ne lepjék el a növényzet sorközeit, és ne szaporodjanak el olyan szinten, hogy csak nagy munkával lehessen őket kiírtani. A jellemzően gyomosodó kultúrák azok, amelyek lassan csíráznak, kis zöldtömeget fejlesztenek, és viszonylag nagy sortávra kerülnek egymástól a növények. A sárgarépa, a vöröshagyma, a fokhagyma vagy a petrezselyem elég hamar elgyomosodik, mivel a szabad talajfelszíneket a gyomok hamar elfoglalják. Ezek után célszerű gyomfojtó kultúrát telepíteni,  mint a dinnye, a tökfélék, a csemegekukorica, a burgonyafélék. ezek hamar a gyomok fölé nőnek, és nem engedik kikelni az előző kultúrából visszamaradt gyommagvakat.

Szántóföldi, kertészeti, és kombinált forgók
A szántóföldi vetésforgók esetében szántóföldi növényeket tervezünk egymás után, tehát főképpen kalászos gabonát, kukoricát, napraforgót, pillangós takarmányt, cukorrépát. A kertészeti forgóban burgonyafélék, levélzöldségek, gyökérzöldségek, hagymások, és kabakosok váltják egymást. A kombinált vetésforgók ritkábbak. Kisebb kertészeti területeken a gabonaféléket, vagy a takarmánynövényeket nem nagyon éri meg termeszteni. Gyakoribb, hogy a szántóföldi forgóba kerül beillesztésre egy-egy kertészeti növény, például szántóföldre zöldborsó, vagy tök, esetleg dinnye.

Példa klasszikus szántóföldi forgóra 4 évre
Ennél a típusú forgónál előnyös, hogy a kalászosok közé cukorrépát illesztünk, igy a kalászos betegségek, és rovarkártevők száma a talajban csökkenni fog. A cukorrépa zöldtömege a betakarítás után a talajba forgatva tápanyaggazdagabb talajt hagy a tavaszi árpa számára.

Példa kombinált vetésforgóra 5 évre

Ennél a típusnál azt használjuk ki, hogy a gabona igen jó elővetemény-értékkel bír, a hüvelyes pedig, mint a borsó igen jó talajállapotot hagy maga után, és a helyére célszerű kalászos gabonát vetni.

Példa kertészeti, vagy kiskerti forgóra
Kertészeti forgóban a jobb terület-kihasználás miatt érdemes lehet egy évre több kultúrát is tervezni egymás után. Itt használjuk ki, hogy zöldborsó mint minden pillangós jól feltölti a talajt nitrogénnel. A burgonya után pedig kedvező szerkezetű, laza talaj marad, ami kedvező a zöldségfélék termesztéséhez.

www.veteményem.hu
www.vetemenyem-gazdabolt.hu