Bio-horror a kertben. Főszerepben a parazitoidok.
Korábbi cikkünkben (itt!) a ragadozó ízeltlábúakkal foglalkoztunk, jelen írásunkban pedig a paraziták, és parazitoidok népes, illetve annál hasznosabb képviselőiről adunk egy kis ismeretterjesztést. A vegyszerhasználat visszaszorításában, és ésszerűsítésében nagy szerepe van ezeknek az élőlényeknek, és többségüket bármely hobbikertész felhasználhatja a növényvédelemben. Fontos hogy ismerjük ezeket az élőlényeket, mivel túlnyomó részük igen-igen sajátos életmódot él. Nem véletlen, hogy a népszerű Alien-filmekben gyilkoló űrlény életmódját, és „táplálkozásbiológiáját” egy fürkészdarázséról mintázták, és a valóság cseppet sem szelídebb, mint a film. A rovarvilágban az ehhez hasonló stratégia nagyon is mindennapos jelenségnek számít.
A parazita szervezetek speciális csoportját képezik a parazitoidok. Ezek az élőlények életük egy szakaszában más élő szervezetekben fejlődnek, azok anyagával táplálkoznak, végül pedig elpusztítják a gazdaszervezetet. A mezőgazdaságban azoknak a fajoknak van a legnagyobb jelentősége, amelyek a kártevő rovarok testén, vagy testébe petéznek, a lárvák a testen belül élősködnek, majd a fejlődésük során, vagy azt követően a gazdaszervezetet elpusztítják. Egyes fürkészdarázs, és fürkészlégy-fajok lárvái mesterségesen „tartják életben” a gazdaállatot úgy, hogy fejlődésük kezdeti szakaszán csak annak testnedveit, zsírsejtjeit fogyasztják, az életfontosságú szerveket nem károsítják. A létfontosságú szerveket közvetlen a fejlődésük befejezése előtt kezdik csak elfogyasztani.
Lárvagyilkos fonálférgek
A fonálférgek talán a legizgalmasabb túlélési stratégiákat alkalmazó élőlénycsoport a Földön. Egyes fajaik a korhadékbontásban találják meg számításukat, mások a növényi szervezeteken élősködnek, megint mások állati, vagy emberi szervezetek parazitái, de vannak köztük aktív ragadozók is. A gazdálkodásban azok a fajok a legfontosabbak, amelyek talajlakó lárvák testébe jutnak be a légzőnyíláson keresztül, majd abban fejlődnek, a gazdaállat testanyagát felhasználva. Egy-egy rovarlárvában hatalmas mennyiségű fonálféreg fejlődhet. A gazdaszervezet egy idő után nem bírja tovább a benne nyüzsgő élősködők tömegét, és elpusztul. A fonálférgek még felhasználják a „hulla” megmaradt szerves anyagát, majd kiáramolnak a testből új áldozatokat keresve.
A biológiai növényvédelemben a Heterorhabditis bacteriophora, a Steinernema carpocapsae, Steinernema feltiae fajok a leggyakrabban alkalmazhatóak. Ezek az élőlények kereskedelmi forgalomban is megvásárolhatóak. A készítmény általában a fonálféreg fajok petéit tartalmazza. Ez vízzel elkeverve jól beöntözött területre kijuttatva garantálja, hogy néhány napon belül a nedves talajban kikeljenek a fonálférgek, és megkezdjék a kártevők ritkítását. Előnyük a kémiai készítményekkel szemben az, hogy nem halmozódik fel szermaradvány a talajban, valamint hogy gazdaállatokat tekintve meglehetősen specialisták.
Egy-egy fonálféreg faj egy-egy állatcsoportra, vagy esetenként egy-egy fajra specializálódik. A Heterorhabditis bacteriophora a rózsabogárlárvákat, cserebogár pajorokat, kukoricabogár lárvákat gyéríti. A Steinernema carpocapsae, a talajlakó bagolylepke hernyók elleni védekezésben hatékony.
Fürkésző fürkészek
A fürkészdarazsak több százezer faja szaporodik úgy, hogy a nőstény darázs lepkehernyókba, bogarakba, pókszabásúakba helyezi a petéit. A lárvák a gazdaállat testében kelnek ki, amely védelmet, és táplálékot biztosít. A kikelő lárvák belülről kezdik felfalni a gazdaállatot, majd miután fejlődésük befejező szakaszához közelednek, a testet belülről szétrágják, majd a szabadban bebábozódnak. Egyes fajok bábokra, vagy fakéregben, levéllemezek közt rejtőző hernyókra petéznek. Itt a kikelő lárvák kívülről rágják be magukat a tehetetlen áldozat belsejébe. A nagyobb termetű fürkészfajok jellemzően csak egy, míg a kisebb termetűek számos petét is raknak egy gazdatestbe. Több esetben egy petéből több lárva is kikelhet, melyek végül fejlődésük során olyan tömeget érnek el, amely a gazdaszervezetet egyszerűen belülről szétfeszíti.
Valódi fürkészek
A valódi fürkészek közé tartozik a molyrontó fürkész, valamint a bábölő fürkészfajok. A molyrontó fürkészeknek évente két nemzedéke fejlődik. A lárvák, és a kifejlett rovar molylepkék lárváival táplálkozik. Közülük kerülnek ki a nagyobb testű (1-2 cm) fürkészfajok, például az Echthrus reluctator, vagy a gyümölcsösökben legnagyobb jelentőségű molyrontó fürkész (Itoplectis maculator) amely kerti sodrómoly, az almailonca, a nyerges szőlőmoly, keleti gyümölcsmoly hernyóit támadja meg. A bábölő fürkészek, mint a Pimpla instigalor bábokat, vagy közvetlen bebábozódás előtt álló hernyókat keres.
A bábállapot előnye a viszonylagos nyugalom, a gazdaszervezet rejtett helyen van, nem mozog, így kisebb eséllyel esik áldozatul ragadozóknak. A lárvák a báb belsejében kelnek ki, és kezdenek táplálkozni. A bábölő fürkészekkel fertőzött egyed már nem alakul át, a fürkészlárvák a bábot belülről elfogyasztják, majd kirágják magukat a külvilágba. A gyapjaslepke, a fehér medvelepke, ligeti sodrómoly, tarka szőlőmoly, és a nyerges szőlőmoly bábjait támadják legnagyobb eséllyel.
Gyilkosfürkészek
Ide tartoznak a karcsú gyilkosfürkészek, az aknázómoly-gyilkosfürkészek, illetve a sodrómolyrontó gyilkosfürkészek. Ezek a fajok jellemzően kisebb termetű, 1-2 mm testnagyságú állatok. Szinte minden faj lepkehernyókba petézik. A petékkel olyan speciális anyagot is juttatnak a hernyók szervezetébe, amely meggátolja, hogy annak immunrendszere a peték, majd a kikelő darázslárvák ellen forduljon. A legizgalmasabb életmódot a katica-gyilkosfürkész (Ampus coccinellae) és a káposztalepke gyilkosfürkész (Cotesia glomerata) mondhatja magáénak. Ezek a fajok a gazdaállat testébe helyezik a petéiket, majd miután azok kifejlődtek, és kikeltek a még éppen hogy élő katicabogár, vagy hernyó-zombihoz kapcsolódva bábozódnak be. A gazdaállat így kikelésük után is védi, és hordozza a darázslárvákat.
Fémfürkészek
A fémfürkészek jellemzően a legkisebb testméretű fürkészdarazsak, testméretük többnyire az 1 mm-t sem éri el. Színük változatos, fémesen csillogó kék, zöldes, vagy vörös árnyalatú lehet. Több fajspecifikus parazitoid is megfigyelhető közöttük, a vértetű fürkész (Aphelinus mali) például csak a vegyszermentesen kezelt almásokban él meg, és a vértetveket parazitálja. A molytetűrontó fémfürkész (Encarsia formosa) életmódja teljesen az üvegházi molytetű életmódjához idomul.A darázs rajzása szorosan követi a molytetvek szaporodásának ütemét.
A nőstény egyed a molytetű testébe helyezi a petéket, majd a kikelő lárva a gazdaszervezet belső anyagát éli fel. A lárva a már elpusztult molytetű testében bábozódik be, majd az átalakulás után rágja ki magát a gazdatestből. A fémfürkészek igen szapora állatok, akár éves szinten 4-6 nemzedékük is kialakulhat. Ez, és szelektív prédaválasztásuk tette alkalmassá ezeket a fajokat a sikeres biológiai növényvédelemben. Több fajukat hozták be Észak-Amerikából és kezdték mesterségesen szaporítani a kártevők természetes ellenségeikként.
Tojás-fémfürkészek
Talán a legspecifikusabb életmódú parazitoidok a Trichogramma fajok, amelyek csak lepkefélék petéit támadják meg. Ezek a legkisebb termetű fürkészdarazsak, testnagyságuk alig 0.5-0.7 mm. A nőstény darazsak petékbe helyezik el utódaikat. A lárva a pete anyagát fogyasztja el, majd annak belsejében bábozódik be, és az átalakulás után a petét egy röpnyíláson keresztül már kifejlett, és ivarérett darázs hagyja el. A fürkészek teljes átalakulása szabadföldön melegebb hőmérsékleten 14-16 napot, hűvösebb időben 19-21 napot vehet igénybe. A kirepülő darazsak azonnal párosodnak, és a nőstények új petéket keresnek.
Mezőgazdasági szempontból a T. evanescens a legjelentősebb. Az említett faj a káposzta bagolylepke, vetési bagolylepke, almamoly, almailonca és más sodrómolyfajok petéit parazitálja. Évente akár 5-8 nemzedék is kialakulhat. Az ökológiai növényvédelem leghatékonyabb eszközei ezek az élőlények, mivel a kártevőket még inaktív alakban, azok kártétele előtt gyérítik.
Fürkészlegyek
A fürkészlegyek a kétszárnyúak legfajgazdagabb rendje, a legtöbb faj parazitoid életmódot folytat. Többségük más rovarokban fejlődik. Az egyes fürkészlégycsaládok általában szűkebb körből választanak gazdaállatot, de vannak olyan fajok is, amelyek kifejezetten egy gazdaszervezetet használnak, alkalmazkodva annak életritmusához. A Gyapjaslepke bábfürkészlégy (Blepharipa pratensis) például a tölgyek levelére petézik, ahonnan a gyaplyaslepke hernyók táplálkozás során viszik be a petéket. A testen belül a lárva a hernyó belső szövetét fogyasztja. A gazdatestben marad a hernyó bebábozódásáig, majd a fejlődést a bábban fejezi be, és onnan rágja ki magát.
A fürkészlegyek lárvái minden esetben elhagyják a gazdatestet, és a talajban bábozódnak be. Mezőgazdasági szempontból legjelentősebb faj a Kukoricamoly-fürkészlégy (Lydella thompsoni), levélbogár fürkészlégy (Meigenia mutabilis) hagymabogár, és a spárgabogarak a lucernabogárral szembeni védekezésben.
Fürkészek a kertben
A fürkészek és fürkészlegyek kímélete érdekében fontos, hogy minél kevesebb vegyszert használjunk a növényvédelemben. A széles spektrumú rovarölőszerekre igen érzékenyek ezek az élőlények, célszerű ezért a rovarölő-szeres kezelést csak a kártevőket gyérítő specifikus szerekkel megoldani. Egyes fajok táplálkozásuk során szívesen fogyasztanak különféle nektárokat, ezért kapor, édeskömény, vagy sarkantyúka telepítésével több fürkészdarázs, és fürkészlégy fajt vonzhatunk a növényeinkhez. Több olyan készítményt is vásárolhatunk, amely fürkészdarazsak petéit tartalmazza. Ezeket többnyire a fák ágaira, a veteményesbe, vagy a fóliasátorban alkalmas helyre lehet kiakasztani. Ha a körülmények optimálisak 12-15 napon belül megkezdenek kirepülni az ivarérett fürkészdarazsak, amelyek 5-50 méteres körzetben észlelhetően fogják gyéríteni a kártevőket.